Tegnap reggel elmentem a Penny Marketbe, csak kenyeret akartam venni a reggelihez. Erre a biztonsági őr szólt, hogy 11 óra után jöjjek vissza. A 9-11 órás nyugdíjas idősávra emlékeztem, de arra nem, hogy melyik naptól vezetik be. Kimentem a bolt elé és - mivel közvetlen ember vagyok - azonnal megszólítottam az első nénit, aki éppen kihúzott a bolt előtt egy üres bevásárlókocsit a sokból.
-Csókolom néni, lehet egy kérésem?
-Mondja, fiatalember - pislogott a piros kabátos, piros kötött sapkás néni.
-Csak 1 kiló kenyeret szerettem volna vásárolni reggelihez, mert utána mennem kell dolgozni, az meg éhgyomorra nem jó. 11 óra után már nem tudok visszajönni a boltba. Ha odaadom rá a pénzt, hozna nekem 1 kiló félbarna kenyeret?
-Persze, kedveském - mondta a néni és betotyogott a boltba.
Ránéztem az órára és mondtam magamnak, hogy remélem, a néni saját magának csak pár dolgot vásárol és a sorban állással együtt mondjuk 20-30 perc alatt visszatér. Erre alig 5 perc múlva (néztem az időt) már jött is ki, széles mosollyal, a bevásárlókocsiban csak az én 1 kenyerem volt.
-Hű de gyors tetszett lenni - mondtam én és kifizettem. - De hogyhogy saját magának nem vásárolt semmit? Nem volt kirakva az, amit keresett?
-Nem azért, hanem mert láttam fiatalember, hogy maga mennyire siet. Ezért most csak a kenyeréért mentem be. A magam vásárlását elintézem mindjárt a második körben - magyarázta kedvesen, majd elköszöntünk és bement a boltba, hogy ezúttal saját magának vásároljon.
Direkt azért sietett és tett egy plusz kört, idős létére, hogy nekem kenyeret hozzon. Ez a cuki, piros kabátos, piros sapkás néni bearanyozta a tegnap reggelemet!
Egyem a szívét! 
AJÁNLOM AZ OLDALT
