Kezdjük azzal, hogy... hova vonatozik az oktatás? Éhezem jó hírre, józan szóra.

Mondja, mit talált ki, drága Hoffmann Rózsa?Tesztkérdéssort küldött a tanároknak... ez mi?!

Lássuk: „magamat elragadóként tudnám jellemezni.”

Slam-szöveg lesz ebből, baszki! El fog jutni szívtől szívig!

„Drága ízlésem van/ amihez egy szerény beállítotság illik.”

Ettől herpeszt kap a flow, ellepik a líra-lepra-sávok...

„Nem sokat lehet tenni azért,/ hogy tudjam, hányadán állok.”

...és hova vonatozik a MÁV? A csődön túli picsába?

Megszűnt mellékpályákon zeng a vidék szitárja.

Benövi a bürökrácia, gyomos, gaz grácia.

Lyukas marok a költségvetés, repedt harang, száz szita!

„Utasaink, késünk 40 percet... Százat, hű, izé!”

Dühvel issza szemtavad az égbolt szupertürkizét.

Lábon lőtt ország izzad, remeg, roskad porba ott,

ahol el lehet adni ócskavasként 2000 jó vagont.

Tídüdidű-düdidű... reményszignál, csengő hátha.

Néma dézsma, vám a MÁV. Rendíthetetlen márványhárfa.

...és hova vonatozol ifjú értelmiség, hazánk reménye?

Az Alpokba, Párizsba, Berlinbe és Bécsbe.

Nekem az utóbbi jutott, egy viharos álláskeresés-meccsel.

Mekikonyhában hajt egy idegenforgalmi szakmenedzser.

Mondanám fizumat egy osztráknak, felszisszenne: „nem nagy, mi?”

Nem... de ilyet Magyarban nem tudtam volna megkapni.

Így jövök egyenesbe, közben németül is slammelek,

van nyelvtudásom, ihletem, flow-m; bármi meglehet!

Végül pedig: hova vonatozol Isten? Quo vadis, domine?

Mit ér az ateista slammer, ha van ihlete és jó szíve?

Nem tisztelek slampontokat, korrupt lelkészeket,

de meditációban meg tudom látni az egész eget.

Wass-nyugalmam Kornya-karosszék, Sinka-zen.

Halhatatlan, 4D-ben mozgó shinkansen.

Látom az időt kátránysínen; lassan a jók is mennek.

Mint egy haldokló szír kisfiú, rebegik: „mindent elmondok Istennek.”

Végső titkot vallok, Uram. Az én vallásom ennyi:

a jó slam márványhárfán is tud zengő zsoltár lenni!

2014.márc.13. csüt.